Valami véres és ocsmány harcra készülődünk, közben utolért minket a karácsony. Sok gondolat kavarog bennem arról, hogy mit kéne ilyenkor mondani, mire kéne sarkallni a körülöttem élőket, mi az, amin nincs meg nekik, de talán szükségük volna rá. Most semmi más nem jut eszembe, csak a BÉKE mint hétköznapjaink hiánycikke.
Békét adj, ne bánatot,ne dühöt és ne kenyeret!
A békét ne magad mögött, és ne is a szemed előtt keresd. Csukott szemmel nézz körül, így megláthatod, ha elveszett.
Légy türelmes magaddal és mással, de ha nem megy csak hallgass, csukd le szemed.
Adj békét legelőször saját magadnak. Ha magadnak adtál, jut majd mindenkinek, hisz eztán összes dolgod csak annyi, hogy szétoszd saját szíved.
Ha békét adtál, légy bőkezű! Fordulhasson hozzád bárki, bármikor, ha kell.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: