A hétfői szombat után Kedden Vasárnapot tartottam. Fél tizenegykor keltem, aztán beágyaztam, és mosdás nélkül mentem bevásárolni. Szellemi és testi táplálékot is vettem, két könyvet, zöldségeket, tésztát és kenyeret. Próbáltam a boltban nagyon kimérten megtervezni a szerdai hétfőn kezdődő hetet. Aktuális otthonomba visszaérve új szokásaim szerint átöltöztem, ittam egy pohár vizet, majd kipakoltam a szatyrokból, eldöntöttem, mit eszem, és nekiláttam elkészíteni az ételt. Minden mozdulatot, minden minden érzetet gondosan meg akartam figyelni, annyi idő után érezni akartam az átmeneti üresség helyett a mostot. A létezés önmagából fakadó teljességét. Nem cikáztak a fejemben oda nem illő gondolatok, nem zavartak felesleges érzések, csak én voltam. A saláta frissessége, a hagyma ereje, a fűszerek ismerős illata, amik a jó ebéd ígéretével lengik körül a teret.
Elkészültem és büszke voltam a művemre, jutott idő az elbűvölő apróságokra, a létezés fűszereire. Ettem, és közben befejeztem egy filmet, amit napokkal ezelőtt kezdtem nézni az étkezések alatt. Valahogy az ízek, mintha nem is lettek volna. Aztán kávét főztem, elmosogattam, majd kivittem az erkélyre a matracot, a kávét. Olvasás közben rágyújtottam egy cigarettára. Felhők jöttek, eleinte nem takarták el a napot. A horizonton a pamacsosok nyalábokba rendezték a fényt, mintha sejtetnék a földiekkel, felettük a mennyország lakik.
Bejöttem, elvégeztem néhány feladatot, ami régóta nyomasztott, és leírtam a holnapi napom dolgos délelőttel, melegített ebéddel és hasznos délutánnal. Újra kimentem, már nem tűzött a nap, napszemüveg nélkül folytattam az olvasást. Éreztem, hogy ez minden világok legjobbika. Azokra a kérdésekre, amikre nem találom a választ, türelemmel tekintek a mostban.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: